|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Néha olyan dolgokra bukkanunk,
Melyeket sohasem kerestünk,
Csak utunkba sodorta sorsunk,
Az érzéseink, és az életünk,
Talán azt sem értjük mért van ez,
S sokszor mindent elveszítünk,
Ami fontos, ami szép, ami éltet,
S a napokkal árván kell szembenéznünk,
Hol az otthonom, az életem, mindenem?
Amit szerettem, s amit mindig óvtam,
Hol a szívem, a jobbik énem, a hitem?
És mondd kedvesem, te hol vagy?
Néha nehéz mindent kimutatnom,
Ami megöl, ami bánt s ami fáj,
Hol is kezdhetném, azt sem tudom,
Mondanám de hangom nem elég hozzá,
Minden szó halva születik meg,
Bennem kimondhatatlan a bánat,
Talán csak egyedül kellene lennem,
De nélküled elvesznék itt hiába,
S ha a félelem belül gyötör már,
De te messze jársz valahol máshol,
Senkim sincs aki még mellettem áll,
Ó mért vagy mindig oly távol?
Száraz szemeim érzem elnehezülnek,
Kőből faragott könnyeim hullanak,
S ahogy sorra egymás után földet érnek,
Mint vállaimról a sziklák potyognak,
Ez az otthonom, az életem, a mindenem,
Egy érzés mi szívemnek még megmaradt,
A bennem lakozó egyetlen szerelem,
A világmindenség nekem csak te vagy. |
|
|
- május 01 2016 21:18:00
Vívódó sorok, a belső hangok megmutatják a helyes utat, nem vagyunk hiába, mindenkinek van küldetése, feladata. Remekül végigvezetted versedben azt a bizonyos gondolatmenetet.
Szeretettel: Vali.   |
- május 05 2016 22:16:59
köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
