Amikor csak megtalálnak, véremet veszik,
Vesztemre törnek, fáj a létezésem is nekik,
Egy előttem, a többi csak az alkalmat lesi,
S hátam mögött, mérgezett pengéjét feni,
Enyém a lélek, enyém a test magánya,
Ezen a földön, élek mint az örök árva,
Elkárhozott szívem helyén csak fekete űr,
Érteni is fáj, túl sok mindent mindentelenül,
Mért kell félnem, ha nincs mit veszítenem,
Mit kell tennem, mikor két kezem tehetetlen,
Bukott angyalként, fényből a sárba zuhantam,
Emberként éltem, de életet sosem láttam,
Száz bestia vagyok, egyetlen megfeszült testben,
Pusztítani fogok, talán csak erre születtem,
Meghalni még nem akarok, nincs hozzá türelmem,
Élni viszont nem tudok, nincs elég tűz már bennem,
Húznak vonnak, az elcsigázott hűtlen napok,
Azt sem tudom belül melyik énem vagyok,
Száz szörny uralja lényem, csak az alkalomra várnak,
S én végig nézem, ahogy csendben felzabálnak. |
|
köszi
