Szerelem-szerelem, végre megtaláltalak,
annak örülök, hogy nem hiába vártalak.
Azt hittem, nem érzem soha ezt az érzést,
s nem teszem fel magamnak e kérdést.
Honnan jöttem, merre menjek s ki vagyok?
Az életem történetébõl, egy pár évet kihagyok.
Ha meg kellene írnom, csak te lennél benne,
ki betölti szívem s értem mindent megtenne.
Megtennél mindent, biztos vagyok benne,
még akkor is, ha számodra igen fájó lenne.
Látom ám, hogy szeretsz s oda vagy értem,
szerelemmel telt szíved, oda adnád nékem.
Oda adnám én is, hisz oly nagyon szeretlek,
az életem is feláldoznám bizony teérted.
Szerelmem titkon s lopva adom neked,
fogadd el kérlek s maradjon örökre veled
Gubacsi Sándor
szoszircsi - március 08 2008 07:36:04
[b]...ez már sokkal szelidebb vers,mint a tegnapi...ahová írtam Neked...ez egy õszinte - önzetlen vallomás...tetszett!
szeretettel [/b] szosz.
