|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Múlik az időnk,
s míg zsugorin perceket számolunk
fogy az erőnk a létezésből emlékké halványulunk.
Ez a szerelem vagy-vagyok, adok-kapok,
ugye nem álmodunk?
Semmi nem szabhat határt - lázadsz-lázadok.
Múlik az időnk, de még van erőnk,
vágyott bilincsként fonjuk egymásra karunkat,
minden-nap-karácsony ajándékaként adjuk át magunkat,
egymásnak.
Merjünk szeretni - merjünk ölelni!
Mondd mire várunk? Még bénán állunk,
pedig rohanni akarunk, hogy ajkunk
abban a csókban égjen lángolva
amit még soha nem csókoltunk el,
mert egymást vártuk végtelen türelemmel.
Tudtuk - az a nap egyszer majd felvirrad
amit nem követ soha naplemente.
Mosolyod napként rajzolom az égre
és ha az ég fénylő csillagai mégis megjelennek,
becsukják szemeiket,
ne legyen senki tanúja ölelésünknek.
Az idő törvényét megváltoztatom,
Istennő lettél s mint ilyen
- kinek értelmetlen ez a fogalom -
neked az örökléted adom.
Érte csak szerelmed add, mindent mi kincsed létezik
- önmagad -
és csended! Ez így a jó,
a múzsák halhatatlanok. |
|
|
- június 03 2016 07:52:21
Igen, a múzsák halhatatlanok, legyen így a szerelmeddel is, kedves Imre.
A szerelem örök, kihunyhatatlan láng.
Szép napot!
Joli |
- június 03 2016 11:30:18
Patetikus, mint felívelő szerelem! |
- június 03 2016 21:40:35
Mintha sok-sok, azaz versszakonkénti szép bölcsességeket olvastam volna felfűzve egy témára.
A " Mondd, mire várunk"-tól ragadott meg igazán, de onnan nagyon, sőt elvarázsolt.
grat: zsermen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 10. szombat,
Melánia napja van.
Holnap Ágota napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
