|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Búcsú a szülői háztól
Mentem elköszönni a szülő falumba,
Eladásra váró családi házunkba.
Rozsda ette kapu, lakattal bezárva,
Gaz fedte udvarát a bánat bejárta.
Az ablakából nem les már édesanyám.
Fehér haja sem csillog az üveg falán.
Nem ül a székében, s nem várja lányait,
Temetőben alussza örök álmait!
Beléptem félve az elárvult szobánkba,
Szívemet széttörték apró darabokba.
Két gyertya várt ott rám az üres asztalon,
Körbe nézegettem, s a búcsú fájt nagyon.
Elköszöntem immár a néma falaktól,
Hol a képek sem lógtak már családunkról.
A cserépkályhától mit nagyon szerettem
Mi a hátam a hidegben melengette.
Zokogott a csend, és fájt nagyon a lelkem,
Az édesanyámat itt soha nem lelem.
Kedves hangját én többé már nem hallhatom,
"De örülök, hogy jöttél drága kislányom!"
A fű nőtte kertünket, körbe járkáltam
A rozsdás kapunkat ezennel bezártam.
Búcsút intettem, még egyszer visszanéztem,
Talán egyszer majd csak megnyugszik a lelkem! |
|
|
- június 15 2016 10:59:04
Úgy nézem két vesszőt lehagytam :- |
- június 15 2016 11:24:01
Vesszők nélkül is nagyon tetszik a versed Szincikém!
Ha már nincs szülői ház, szüleink is elmentek, olyan otthontalannak és elárvultnak érezzük magunkat!
Szeretettel olvastam versedet, meghatott! |
- június 15 2016 19:18:26
Szeretettel olvastam Szincikém itt is a versedet és gratulálok.
Évi |
- június 16 2016 07:48:10
Szomorú képek, de keresd és őrizd meg magadban a szépségét.
Szeretettel Joli |
- június 17 2016 01:48:52
Elköszönni mentem / a szülőfalumba,
Eladásra váró / családi házunkba.
Rozsdaette kapu,/ lakattal bezárva,
Gaz-fedte udvarát / a bánat bejárta.
Nem les ablakából / már az édesanyám,
Nem csillog ősz haja / üvegének falán.
Nem ül a székében, / lányait nem várja,
Örök álmát régen / temető vigyázza!
Félve léptem be az / elárvult szobánkba,
Széttörött a szívem / apró darabkákra.
Két gyertya várt ott rám / az üres asztalon,
Némán néztem körül, / fájt a búcsú nagyon.
Elköszöntem immár / a csupasz falaktól,
Hol képek sem lógtak / már a családunkról.
A cserépkályhától, / mit nagyon szerettem,
Mellyel, ha hideg volt, / hátam melengettem.
Szinte sírt a nagy csend, / belesajdult szívem,
Az édesanyámat / itt már sosem lelem;
Kedves hangját, ó jaj, / nem hallhatom többé:
"Drága kisleányom, / örülök, hogy jöttél!"
Fű nőtte be kertünk, / lassan körbejártam,
A rozsdás kapunkat / örökre bezártam.
Búcsúzón még egyszer / visszatekintettem,
Remélem, megnyugszik / idővel a lelkem!
Bocsi. bocsi, szinci... De nagy szeretettel...
Dávid, az önjelölt rímszerész
|
- június 17 2016 02:04:46
Talán majd megnyugszik / idővel a lelkem... |
- június 17 2016 09:21:28
Kedves Incike! Bizony-bizony mikor aszülők meghalnak, már a fájó a szülői házba hazamenni. Nincs meg a fészek melege, hiányuk fáj. Szép emléket állítottál érzéseidnek, szüleidnek. Szeretettel olvastam. Éva |
- június 17 2016 16:23:20
Évi, Jolánka, Dávid, Évi2! Köszönöm szépen , hogy olvastatok, igazán jólesett. Szeretettel. szinci |
- június 18 2016 00:45:52
Az ott nem 3 vigyor, hanem 3 örömteli mosoly...
A vigyor ez:
Szeretettel olvastalak:
Dávid |
- június 18 2016 15:57:22
Dávid ! Köszön szépen! Valóban jobban hangzik a Te átdolgozásod. Hiába aki tud az tud, még sokat kell gyakorolnom. Üdvözlettel. szinci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
