|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Два дерева хотят друг к другу...
Два дерева хотят друг к другу.
Два дерева. Напротив дом мой.
Деревья старые. Дом старый.
Я молода, а то б, пожалуй,
Чужих деревьев не жалела.
То, что поменьше, тянет руки,
Как женщина, из жил последних
Вытянулось, -- смотреть жестоко,
Как тянется -- к тому, другому,
Что старше, стойче и -- кто знает?
Еще несчастнее, быть может.
Два дерева: в пылу заката
И под дождем -- еще под снегом --
Всегда, всегда: одно к другому,
Таков закон: одно к другому,
Закон один: одно к другому.
Август 1919
_________________________________
Van két fa, mely egymáshoz vágyik…
Van két fa, mely egymáshoz vágyik,
S e két fa – épp házammal szemben.
Öreg a két fa. Házam is már.
Én, ifjú lévén, bizonyára
Nem sajnálnék meg másutt fákat,
De itt a kisebb… Ágkezével,
Mint nő, a végsőkig feszülve
Oldalt kinyúl, – kegyetlen nézni,
Ahogy a másik felé torzul,
Mely öregebb, nagyobb, – s ki tudja? –
Tán boldogtalanabb is nála.
A két fa, napnyugták tüzében,
Ömlő esőben, hó alatt is,
Mindég, mindég – egymáshoz vágyik…
Ilyen a törvény: kell a másik,
Egy csak a törvény: kell a másik!
1919. augusztus
* * * * *
|
|
|
- augusztus 03 2016 07:22:45
 szép, tanulságos |
- augusztus 03 2016 09:44:00
Kedves Dávid!
Megint, számomra, sokat mondó verset hoztál.
"De itt a kisebb… Ágkezével,
Mint nő, a végsőkig feszülve
Oldalt kinyúl, – kegyetlen nézni,
Ahogy a másik felé torzul,"
Én pedig, feltettem a Lá-t.
Kérlek olvasd el, és írj hozzá, ha nem félsz a kiközösítéstől!
Márpedig, tudom hogy nem félsz!
Szeretettel:
Ildikó |
- augusztus 03 2016 14:20:42
Éva, köszönöm, bizony tanulságos... |
- augusztus 03 2016 14:22:53
Kedves Ildikó!
Igen, kell a másik! Egyedül nem megy...
A Lá-t pedig olvasni fogom...
Szeretettel: Dávid
|
- augusztus 03 2016 15:51:49
A versről eszembe jutott egy vers, amit a poet.hu-n olvastam.Sajnos keresgélés után sem találtam rá, de csodás s a téma hasonló. |
- augusztus 03 2016 18:35:12
Kedves Dávid!
Tetszik a téma. Lehet, hogy én is megcsinálom, aztán egyeztetünk.
Nézz be, kérlek, Jeanne D'Arc-hoz! Átírtam. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Szeretettel
Ági |
- augusztus 03 2016 21:20:00
Uhh, ez nagyszerű mikroklíma, pontos, realista-lélektani, karcos-erős hasonlat, igazi régi posztmodern - klasszikustól elszakadó köntösben.
Nagyon férfias, kemény vers, legalábbis nyelvezetében, képiségében, tőmondatos szikárságában ,hasonlatában.
kemény, megkérgesedett asszony lehetett ez a Cvetajeva!
gratulálok a hű interpretációhoz Dávid!
üdvözlettel: zsermen |
- augusztus 04 2016 02:12:07
Andrea, köszönöm, de az a vers a poet-on biztos nem az enyém... |
- augusztus 04 2016 02:14:20
Kedves Ági!
OK, kíváncsi vagyok a tiédre, mert az enyém bizony fogyatékosra sikeredett...
Szeretettel:
Dávid |
- augusztus 04 2016 02:23:34
Kedves zsermen,
köszönöm szíves, szakszerű értékelésed!
Cvetajeva sokáig nélkülözte férjét, aki fehérgárdista volt, évekig harcolt, aztán külföldre menekült. Csak 1922-ben sikerült Marinának gyermekével kiutaznia Szovjet-Oroszországból, és csatlakoznia férjéhez Prágában. Érdekes, hogy egyes verseiben magázza a férjét, de régen nálunk is volt ilyesmi. Az én apai nagyanyám is magázta nagyapámat, de ettől még szült neki öt gyereket...
Üdvözlettel: Dávid |
- augusztus 04 2016 15:43:55
Köszönöm a hátteret és a kiegészítést is Dávid!
Bizony, a verselemzésekhez elkel az életrajzi ismerete is, hiába írta remélve Keats, miszerint reméli eljön majd az a kor, amikor a verseket önmagukban a bennük rejlő szépségekért csodáljuk, és egyáltalán nem az lesz a fontos, hogy ki írta, és milyen háttérrel, megfontolásból.
üdv: zsermen |
- augusztus 05 2016 01:40:26
Így igaz, zsermen! Köszönöm kiegészítésed!
Üdv: Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
