|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Még most is idelátom az apámat,
ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben,
a lélegzete már magába fáradt,
és megszakadt a nagy menekülésben.
Az időt érzem, ahogy összeroskad,
a gerezdjei tartják még a testet,
a fény kitépve, s nem tudja a mondat,
hogy betűt írjak hozzá, vagy keresztet.
A fejem teng-leng óvón balra-jobbra,
a szó elhagyja megadón a számat,
a semmit szorongatom két marokra,
és ujjaim közt keresem apámat.
A hűst tapintom, hidegét is érzem,
s a csöndnek minta Everestje nőne,
és keresi a tollamban a tinta,
hogy hová tűnt az én apám belőle?
A nyitott kérdés harminc éve izgat,
az élő képek nyíló zöldben járnak,
s egy fölfoghatatlan világban bíznak,
mint gyökerei a száradó fának.
|
|
|
- augusztus 30 2016 22:06:32
mintHa Everestje...
Mityka, minden elismerésem igaz, súlyos versedért,
méltó emlékezésedért Édesapádra.
Árvák vagyunk, ahogy gyermekeink is azok lesznek majd...
De fognak-e ránk emlékezni versben?
 |
- augusztus 31 2016 22:25:38
Szép és érzéklet, a kis szürreális töltet jót tesz neki.
Erős érzelmeket takarnak és gerjesztenek az olvasóban az ilyen sorok:
"a semmit szorongatom két marokra,
és ujjaim közt keresem apámat." |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
