Nem tetszik ez a világ,
Digitális lett a szív, az erény,
Lassan a napot is lelopják,
S vetített kép lesz helyén,
Olyan hely ez, hol a boltban veszed,
Az örömöt a bánatot a szeretetet,
Kutyának macskának nem örül a gyerek,
De öt évesen püföli a tabletedet,
Magányossá nevel a kor,
Hol a gépek falják fel az időd,
S nem érdekel senkit a hol, a mikor,
Mindent látnak monitorok előtt,
Az se számít ha milliók éheznek,
Ha nem jut étel, a nem létező asztalukra,
Ha mindenki napról napra szegényebb,
Ez már a technika, s nem az emberek kora..
A gyárban robot robotol helyetted,
Nem pazarolják rád a pénzt,
Ki gazdag annak még több lesz,
Ha te megszakadsz a semmiért,
A jó barátok eltűnnek, nem keresik egymást,
Már nem isznak együtt, nem beszélgetnek,
Facebookon megy a poszt meg a lájkolás,
S üres szobáikban egyedül öregszenek meg,
Csupán a régi világ romjai vagyunk,
Elcsépelt, ósdi, kopott bútordarabok,
A "fejlődésünkbe" majd bele halunk,
Feladtuk érte önmagunk,
Életünk talán még előre halad,
De magány költözik lassan minden szívbe,
S szellemünk közben magára marad,
Nem fontos már a test meg a lélek,
Ember vigyázz, mire a hatalmas tudás?
Ha önmagad ellen, értéktelen kincseid halmozod,
Ember vigyázz, a technika felzabál,
S észre sem veszed, csak vágyaid hajszolod. |
|
