|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
A zöldellő táj mindenütt betonszürke lett,
Az ember minden eberségén felülkerekedett,
Aszfalt utak, magas házak, ódon kőfalak,
Betondzsungel rejti el igazi rút arcunkat,
Egy vagyok, ki nem érti mért is jobb ez így,
De az értetlen megalkuvás rajtam sem segít,
Nem tudom, hogy mi lesz majd, ha nem lesz mit kiírts,
Ha az ég felettünk meghasad, és savas könnyeket sír,
Ha a pokol kapuja lesz mit két kezünk kitár,
De nem marad más csak ami azon túl vár,
És nem tudom hogy hová juthatunk így a végén,
Hisz a vég peremén táncolunk, a penge legszélén,
Te, világod mészárosa, kinek nem volt kamaszkora,
Mért nem látod be soha, naív vagy és ostoba,
Hajszolod az élvezeteket, míg eldobod mindened,
Bőröd alá tű ejt sebet, de nem fáj hiszen ezt szereted,
Túl nagy az ár de mit se számìt ez neked,
Ha fellegváraidon ülve, üres álmaid kergetheted,
A szívemből szólnak most ezek a sorok,
Míg még az igazságomba bele nem halok,
Tudom nem vagy te rossz, s jobb én sem vagyok,
De ennél több nincs, mit magaménak tudhatok,
Ez a Föld még elvisel minket, cipel a hátán,
Mért hagyjuk magára, hogy pusztuljon ily árván?
A kanóc a gyertya mindkét végén lángol rég,
De szítjuk a lángját, mígnem csonkig ég,
Mi lesz majd ha az életünk önpusztìtásba dől,
Mert nem voltunk képesek kilépni a sötétből,
Pedig a nap fáradhatatlanul sütött mindig ránk,
Mégsem volt elég nekünk egy egész világ... |
|
|
- október 24 2016 14:30:55
Nagyon szépen írtál a Föld pusztításáról, felhívójellegű. Gratulálok!! |
- október 24 2016 20:27:16
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
