Nyanya, közöttünk jár,
Lökdösve tolakszik soha nem ér rá,
A tojás, s a farhát is akciósak,
Menni kel nem előzheti meg a Marika,
Kinéz egy jókis iskola járatot,
Hajnalok hajnalán mikor még nincsen bolt,
Szatyra is van, minimum három,
Semmit se vett, de már ott van két üléspáron,
Add át mindig a saját ülésed,
A legfőbb szempont hogy a tiéd az övé legyen,
Üres még az egész busz,
De te már megint az ő helyén lapulsz,
A nyanya, ő a nyanya,
Neki mindig fontosabb a dolga,
A nyanya, ő a nyanya,
Albínó karfiol frizura,
Országos járatokon nem utazik,
Mert a drága pótjegytől irtózik,
Az ára, túlontúl rettenetes,
150 forintot kiadni érte rest,
Tudja már egy hónapja, mi lesz az ebéd,
Megbeszéli a faluval a járda közepén,
Hogy elférj, a "kutyagumis" fűbe menj,
Ez a minimum neki kijáró tisztelet,
A nyanya, ő a nyanya,
Minden hajnalod rémálma,
A nyanya, ő a nyanya,
A modern vasorrú bába.
S a tata, szegény tata,
Jobb lett volna a szomszéd Marika,
Szegény tata, árva tata,
Őt soha senki sem sajnálja.
(Ez a vers egy igaz történet, egy reggeli velem megesett "nyanyatámadás" alapján készült, akivel munkába menet találkoztam, nem általánosítás!! Tisztelet a kivételeknek!! ) |
|
