|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Érzem a sok kémény tömött füstjét,
Szaguk facsarja nedves orromat,
Látom a lehelletem fakó színét,
S a hideg mardossa torkomat,
Hallom lépteim suhogó hangját,
Ahogy ropognak az avaron át,
Rengeteg dolog most olyan más,
De nem amit a két szemem még lát,
Mert éjjel van, a sötét átkarol,
Miközben rohanok a városon át,
Érzem, ahogy múlnak az évszakok,
De az ősz nem félhomálytól más,
Éjfélkor minden pontosan ugyanolyan,
Mint amilyennek tavasszal is látnám,
A holdfényben, a csillagok alatt,
A masszív feketeség alászáll,
Sötétben az ősz sosem volt más,
Csak ugyanaz az életunt, holt világ,
Amiben a hajnal talán még rám talál,
Ha a nap néhanapján errefelé is jár,
Sötétben az ősz csak sírhalom,
A tücskök dala nem vidít fel már,
Madarak sem dúdolnak az ágakon,
A világra lassan téli álom száll. |
|
|
- november 12 2016 14:51:09
Remek a téma és kiválóan van feldolgozva!
Öröm volt olvasni.
KíberFeri  |
- november 12 2016 20:48:11
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
