Okokat kell soroljak?
Mi vagyok, s miért az,
Lehet tènyleg kellene,
De nem érdekel, nem teszem,
Nem attól leszel valaki,
Hogy azt lehet rád mondani,
S nem azt tesz téged azzá,
Hogy mások úgy gondolják,
Egy dolog ismerni az utakat,
De másik már járni azokat,
Egy dolog tollat, papírt ragadni,
De másik már rímeket álmodni,
Okokat kell majd sorolni?
Ha el akarod azt mondani,
Miben hiszel mit mért teszel,
S ha szeretnéd hogy értsenek,
De bezárhatod a kapukat,
S eldobhatod a kulcsokat,
Úgyis hiába szólnál igazat,
Mindenki azt hisz amit akar,
A költő útja egy állomás,
Versek közötti nagy utazás,
De poéta nem a verstől leszel,
S nem a rím adja a lényeget,
Mindent belül a szív dönt el,
A mankód lesz, s elvezet,
Hisz senki más nem értheti álmaidat,
Csakis a legbelsőbb, benned rejlő önmagad,
A költő útja abban rejlik,
Hogy szavait ezerféleképpen sejtik,
De hogy mi lenne mint kimondana,
Nem tudja tán, csak saját maga,
Könnyei míg él örökké szemerkélnek,
Mert rímei a sós könnycseppek,
Írni talán soha nem is vágyott volna,
Ő csak egy ember, kit költőnek csúfolnak,
Könnyei csak egyszer ha folynak,
Jajj a sáskák megvadulnak,
Felisszák, s akarnak még még még,
Sírjon csak, hisz az olyan nagyon szép.
|
|
