Napkorong

Gonosz szemek

Vágyón tekint felém az irigység,
Neki soha semmi nem elég,
Féltékeny pillantását szórja rám,
Bármi ami jó nekem az neki fáj,

Sötétség él mélyen bennük,
A mohóság uralja lelkük,
Sugárzik belőlük az ármány,
Megölne ha tudna a látvány,

Gonosz szemek rám tekintenek,
Könnyeket soha nem ejtenek,
Ők a tövis rózsa nélkül,
Szívemet döfik keresztül,

Gyönyörű szemek

Gyönyörű szemek ha belèm néznek,
Eleven gyújtózsinórjai szívemnek,
Mely pillantásuktól akár egy bomba robban,
S a szeretet tüze benne újra fellobban,

Minden harag csekélységgé fakul,
Minden álmom valósággá vadul,
Mámorban úszik a testem s a lelkem,
A tekintetük gyönyörében elvesztem,

Gyönyörű lelkek gyönyörű tükrei,
Földre szállt angyalok fényes igazgyöngyei,
A szeretet színeiben tündöklő csillagfények,
Hitet és reményt adó, apró lèlektüzek.

Erős szemek

Tekintetben megszilárduló vas akarat,
Erőnek erejével renget meg minden falat,
Szembeszállni kész bármily létező kétséggel,
Semmi a földön nem tántoríthatja el,

Céltudat, kitartás, ösztönös életvágy,
A kitörő vulkán tüzével pillant rád,
Rebbenés nélküli töretlen hitével,
Ha kell akár hegyeket mozgat el,

Rád meredőn törvényt hirdet,
Soha semmit ne adj fel,
Az erős szemek nevetve néznek,
Farkasszemet végzetükkel.

Gyenge szemek

Behálózva kétségek közt vergődik a talány,
Átevickél egy napon majd félelmei falán,
Nem bírja el tekinteted, lesüti önmagát,
Harc nélkül veszíti el a szemek csatáját,

Oly sokszor lesi, egy üres szoba falát,
Rengeteg szépséget talán sohasem lát,
A félelemtől vezérelve tekint inkább félre,
A tükörben látva önmagától is félne,

Éjjelenként lehúnyva talál csak nyugalomra,
Egy szebb holnapban önmagát erősnek álmodja,
De a hajnal elhozza a keserű felismerést,
Önmagába zárva lakozik a gyengeség.

Szemek

Szemek, százféleképpen nézhetnek,
Szemek, százfélék akár az emberek,
Szerető, álnok, határozott vagy esetelen,
Mindent elmond rólad egy óvatlan tekintet,

Elárul téged akár egy íratlan krónika,
Többet szól felőled mint akárki más szava,
Vigyázz hát hogyan élsz, el úgysem rejtheted,
Benned csörgedező sajátos véredet,

A szemeid tükrében ott rejlik mindaz,
Ami lelked mélyén igazán te vagy,
Sok ember tán önmagadért szeret s gyűlöl,
De nem mindegy számodra mit mutat e tükör.

Hozzászólások

KiberFeri - november 23 2016 12:16:31
Nagy örömmel tölt el, hogy kiválóságod, eme műremekkel meglepett...
Jó, ha mondom = 5*
Elismeréssel, kalapemeléssel, főhajtással, barátsággal, tisztelettel: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri