|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Minden álom, véget ér egyszer,
A fákon immár, rozsdás a levél,
Kezem-kezedben, ülünk csendben,
Köröttünk, halkan játszik a szél.
Hol vagy te vad nyár, de messze jársz,
Ledobtad fénylő szép tüllruhád,
Most avar a szőnyeg, kabát a lomb,
Eltévedt kismadár, csak félve dalol.
Zokog a lelkünk, mennyi emlék,
Most, e kis tópartján életre kél,
A deres fényben csobban a vízben,
Elmerül -, látjuk... de visszavárjuk.
Nem szólunk, mégis beszélgetünk,
Hűvös a reggel, de forró szívünk,
Arany a táj most, ragyogni látszó,
De csalóka fénye, csak ősz igézet.
Reményünk hallgat zizegő avarban,
Elrejtjük könnyünk, rabságban szívünk,
Csak ülünk ketten, vadkacsa rebben,
Lebukik, felszáll, csak némán néz ránk.
Hisz tudtuk, az őszbe, sírni jár a szél,
Ellopni a reményt, ami lelkünkben él,
De kezem-kezedben, bízva, remegve,
Küldtük el csendben, hiába -, nem ment. |
|
|
- november 30 2016 21:57:25
Az ősz sokunknak szomorú hónapokat hoz... |
- december 01 2016 08:35:34
Igen az ősz gyönyörű, a szépséges színpompájával ám melankólikus. A versed tökéletesen tükrözi a hangulatát. Gratulálok!  |
- december 01 2016 08:48:08
Igazi őszi hangulatú versedhez szeretettel gratulálok. Éva |
- december 01 2016 14:15:28
GIZIKÉM!
JAJ, DE GYÖNYÖRŰ VERSET ÍRTÁL! NAGYON TETSZIK.
ÉN IS SZERETEM AZ ŐSZT, HA KEDVES, DE MOST OLYAN ZORD, HIDEG
SZELES!
ÖRÜLÖK NEKED, RÉG VOLTÁL ITT!
PUSZILLAK: PIRCSI |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
