|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Vannak pillanatok,
tán periódusok,
amikor a magány fénye leragyog.
Ám télen társaság kell,
nem új csillagzat,
a zúzmarás avartól
messze már a pitymallat.
Ilyenkor fásult az elme,
fáradt minden tag;
a szél csípte arcokban
fájdogál a múlt,
mély unalomban tart.
Nincs idő a semmire,
a semmi nem halad,
de rohanni tömegbe,
ádventi görgetegbe
sem javallt.
Energiatakart az égbolt,
hideg ágyban látszik a lehelet.
Vigyázni illik ilyenkor a magánnyal,
kockázza kedvünk, lagymatag:
fölfejlő rossz lét – egy víziókép
szülne álvégrendeletet.
Így tán, egyvalamire jó a magány: ha bántanak,
vele megvédd bántó emberektől magad.
Elvonulhass sok szem elől, mint hegyre járó vén indián –
de te még tudod, visszatérsz,
ha letűnik a téli magány.
(Pápa, 2014. év végén) |
|
|
- december 21 2016 13:49:08
Igen, valami ilyen a magány. Nagyon jól ábrázoltad, átéreztem!
Főhajtással köszönöm, hogy olvashattam.
KíberFeri  |
- december 21 2016 22:48:26
Újjászületni a magányban,új erőt ad a gondolkodásban.
Tetszett a versed gratulálok
Tibor |
- december 22 2016 12:01:27
Köszönöm, ha dicsérendőnek találtátok! A magány önmagában is érdekes létállapot, hát még ha télen tör rá az emberre, főleg, ha látja, hogy mások kis közösségeikben melegednek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
