Megszólítani Õket nem merem
-Tiszteletem!- mormolom
és kalapomat szorongatom.
Rangos népség. Elõkelõ.
Titokban hallgatózni is felemelõ!
Amint látom, morában mérik az idõt.
Mértékkel!
E vidéket harcias nép lakja;
Míg - az igazság ki nem derül,
minden versláb helyére-nem-kerül
bõszen feleselnek!
Közelebb megyek és figyelek;
Dijambusok mellé szegõdik
a kicsi Jambus
- a belsõ rím kedvéért mégis:
távozásra szólítja fel
a morcos Molossus!
Egyre más.
Majd újra,- egészen különleges
zsong a fejem;
Mégis üdvözítõ érzés, beismerem!
Tán,-idõvel megbarátkoznak velem
de, addig a
"Fésületlen Rímek Országába"-
is, kiváltom az útlevelem!
Aguzs - március 14 2008 19:35:06
Hú, de kis tudományos... Jól meg nyaka-kitekerted, de azért pajkos-játékos maradtál. Nálam csak úgy jönnek a szavak, dallamok, ritmusok, de Te legalább tudod, hogy mit miért írsz! Grat!
gubacsi - március 14 2008 20:12:31
Aranyos kis vers, tetszett !!! Gratulálok !!!
bozoeva - március 14 2008 22:40:51
Köszönöm a véleményeteket!
Engem egyedül-
a játékosság vezetett!
Verset írni-Kedves Aguzs,
ahogy Te mondod
én is úgy szoktam;
hiszen bizonyára
csak,- úgy lehet!
Szeretettel: bé.
gondola - március 15 2008 18:03:34
Tetszenek ezek a cinkos sorok!
