Szétszakított bennünket az élet,
gyötrő évek, hosszú nappalok...
de most újra kigyúltak a fények
szobádban Veled együtt vagyok!
Elmerengve nézem két szép szemed,
érzem, hogy mi összetartozunk,
feltárhatom Néked fájó lelkem,
élünk, tudom, egyek maradunk!
Megvívtuk a csatáinkat sorba,
miénk lett a győztes háború
lángol szívünk múltat nem kutatva
nem borul ránk többé már a múlt!
Boldogságom csillaga az égben
leszállt közénk itt él már velünk
együtt szállunk mindig fel az égbe'
amíg élünk, összetartozunk!
ha ez igaz, akkor nagyszerű és
őszintén gratulálok a témához és a vershez
szeretettel Sarolta
ElizabethSuzanne0302 - január 07 2017 15:08:54
Kedves Évi! nagyon szépet írtál! Engem is a boldogság, az öröm, a nyugalom járt át soraidat olvasva. Gyönyörű, gratulálok!
gyongyszem555 - január 07 2017 16:03:12
Köszönöm szépen kedves Tibor, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - január 07 2017 16:05:37
gen, kedves Saroltám, ez igaz történet. Egy szívemhez nagyon közelálló házaspárról szól, akik újra egymásra találtak. Szétszakította őket az élet, a sors egy időre, de újból együtt vannak. Nekik írtam ezt a verset és küldtem a dalt...
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - január 07 2017 16:06:58
Suzanne, köszönöm szépen, hogy olvastál, mindig örülök Neked és véleményednek!
