|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Kik itt hagyták e világot,
Értük tépünk oly sok virágot,
Ezer könnycsepp sem elég,
Ha imát mondunk szívükért,
Emlékük örökké bennünk él,
És soha nem értjük hogy mért,
Nem látjuk már őket többé,
Hogy válhattak ily hirtelen köddé...
Ó ahogy minden nap lemegy,
Úgy hunyom le én is a szemem,
Magam előtt látom még őket,
Akik tegnapig közöttünk éltek,
Ó bárcsak minden újabb nappal,
Mikor ismét eljő a hajnal,
Többet tehetnék ennél értük,
Ó bárcsak verhetne még a szívük,
De a lefelé nyugvó vörös nappal,
Fájdalmas lesz a kelő hajnal,
Mikor sírt ások értetek,
A kezem szüntelen megremeg,
Minden egyes lapátnyi földdel,
Belőlem egy rész élve huny el,
Nektek adtam mindig a szívem,
S azt veletek együtt temetem,
Kik a sírt ássák értetek majd,
A könnyeikkel áztatott talajt,
Önmaguk köré falként veszik,
Mely mögött megőrzik emlékeik,
Kik itt hagytátok e szép világot,
Értetek tépünk mindig virágot,
Ezer lenyugvó nap sem lesz elég,
Hogy elringassa a sírásók szívét,
Melyben fájó emléketek amíg él,
Sosem érthetik meg hogy miért,
Oly tehetetlen a szerető kéz,
Mért csak fájdalmat átölelni kész,
S ha ti nem vagytok már itt nekem,
Ki értheti meg milyen az életem,
Ki lesz ki megássa majd a síromat,
S mi lesz mi belőlem másokra marad?.
|
|
|
- január 08 2017 09:45:26
Hmm... nagyon elgondolkodtatóak a soraid...
Jó, ha mondom! Gratula!
KíberFeri  |
- január 09 2017 15:20:02
köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
