Elveszek a szemed tengerében,
megpihenek bent a mélységében.
Lángoló híd ahol az utam vezet,
majd egy vízesés oltja el a lelkemet.
Nem látom még a célt, ködös a táj,
sok titkot õriz, rejt a félhomály.
Amíg odaérek a két ölelõ karodba,
hosszú órák percek telnek szomorkodva..
Egyszercsak szivárványba borul az ég,
s rád találok ott , ahol a szerelem örök tüze ég.
iytop - március 15 2008 21:37:18
Nagyon jó érzelmi vers,ami pedig az utat illeti, náladnál jobban senki sem ismerheti.
krisztina - március 16 2008 01:45:24
Nagyon szép, és úgy legyen
szeretettel:Nagy Krisztina
denes - március 16 2008 06:24:36
Nagyon szép Taygeta a versed. Jó tanácsként mondom, hogy a negyedik sorban a "lángoló"-t elhagyhatnád, úgyis ismétlõdik és jobban is simulna a folyamatosságban.
Taygeta - március 16 2008 09:58:52
Dénes köszönöm, megfogadom a tanácsod.
Köszönöm a hozzászólásokat, és hogy elolvassátok.
kormi37 - március 17 2008 08:57:20
Nagyon szép lett a versed. grat. Szeretettel:Kormi
ZETA - március 21 2008 09:45:43
Rövid, de szép a versed.Legyen ilyen látomásod, vagy mind ilyen legyen míg élsz.Üdv. ZETA
ZETA - március 22 2008 12:14:07
Jó élményed volt és szép a versed, az ilyen percet mindig keressed.Üdv. ZETA
