|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Kiöregedtem,felszállt a füst
egyre kevesebb az út haza
Kihalt az ég,a mező csupa illat
a völgyben alszik a táj
A kín görcse a zuhatagban
hajnalodik,szerelmesek borzonganak
Elmúltak az évszakok.
Álruhában mentem a gyásznép közé
mindhiába,a halott kacsintva nézett rám.
Álltam csak álltam
Itt a vég véltem,hát leültem.
S egyszerre világos lett minden
Elém terült a csillagos éj. |
|
|
- február 19 2017 12:17:14
A középső versszakodat sajnos nem értem Gyula..Amúgy gratulálok versedhez.szinci |
- február 20 2017 09:26:50
Kedves Gyula! Nagyon megérintett az elmulás szele, ez tükröződik versedből. Mély állapotban foglalkozik az ember ezeknek a gondolatoknak sulyosságával. Egy idő után számvetést csinálunk életünkkel és elgondolkodunk magáról az életről. Ezeket a kósza gondolatokat olvastam ki versedből. Azért írtam kósza, mert gondolatmeneted csapong, persze nem felrovásképpen írom. Költői szabadság. Gratulálok versedhez, én is sokszor így érzek. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
