|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Oly sok idõ után még mindig remélek.
Fakó a kép, színei már nem élnek.
Az étel íze, a meleg, a langyos szél
És minden, ami akkor ott tombolt és élt,
Az idõ távlatában elenyészetek.
De agyamban még mindig érzem, emésztem
Arcod, hangod, illatod,
Miden pillantásod, gesztusod,
Minden mozdulatod, minden titkos pillanatod,
Minden, ami ott volt tilosban,
Amit belõled akkor kiloptam.
Hogy volt vajon, ki emlékszik?
Régi a felhõ és régi a szél is.
Régi a zene és lassú tánc,
Hideg a fény és üres a vágy.
Hol volt az ajtó, merre az asztal?
Agytekervényeim cserbenhagytak,
Pillantásaidnak talán már új értelmet adtak,
Szádba talán már hamis szavakat adtak,
S nem emlékszem mégsem,
Hiába próbálom kirakni egészbe
A múlt tükörcserepeit.
Talán csak a hinni akarás
Vezeti közben kezeim.
Talán már nem emlékezni próbálok, csak képzelek,
S minden, mi történt, mostanra csak színes képzelet.
Nem élnek már azok a nyári napok,
Csak bennem, a fejemben,
De hinni akarom, te se feledted,
Hinni akarom, tudod még, ki vagyok,
Nevetésem hallod még berögzült hangomon,
Füledben nevem patakja ismerõsen csobog,
S te is várod, ahogy én, hogy
Egy másik nyáron új életre keljen ez a dolog.
Mondd, hogy szeretsz még,
S ha már nem, valaha szerettél,
Mondd, hogy várod, újra láthass,
S ha már nem, egyszer régen te is vártad,
Mondd, hogy értem sírsz, utánam,
A nap minden nyomorult pillanatában,
S ha már nem is, ha már elfelejtettél,
Egyszer régen még vadul kerestél,
Mond, kérlek, hogy igaz volt a hét minden napja,
Igaz, ami most bennem a lelket tartja,
Mondd, hogy igaz volt, és fáj, hogy vége lett,
S ha már csak sajog, egyszer még égetett!
S ha ebbõl az egészbõl semmi sem igaz,
És hazugság volt minden és hazugság a vigasz,
Az idõ és a távolság ha mégsem old meg mindent,
S ha nincsen -nem is volt- ki a partról odaintsen;
S ami nekem a minden volt, neked csak semmi,
És neked minden megmaradt, nekem csak ennyi,
Mondd, hogy ott voltunk igazán, teljes valónkban,
S ha csak egy percre is, de szerettél valóban! |
|
|
- március 17 2008 09:15:55
Nagyon szép a versed. Teljesen az érzelmek bontakozása a másik hiánya és a fájdalmak vannak a versedben. Grat. Szeretettel.Kormi
Jó volt olvasni |
- március 17 2008 12:09:21
A bizonytalanság és tépelõdés vezérli a versed és szépségében mégis megható. |
- március 17 2008 13:19:03
Kedves Thea mély fájdalom és teljes ódadás sugárzik a versedbõl, néha csak ez marad , meg a remény az emlék, de az örökre, szép: Ildi |
- március 30 2009 07:53:51
A szerelem belőlünk fakad, nem számít hogy a másik mit érez, (vagy érzett).És ez az érzés, akkor is lehet szép, ha nem viszonozzák.Talán ilyenkor mondják hogy valaki a szerelembe szerelmes...Grat a versedhez.Irda |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
