Napkorong

Gyáva vagy!

Azt mondod szenvedsz?
Én azt mondom ez semmi!
Fájdalmas nyomorban embernek lenni
az mi igaz szenvedés a testnek
mikor elgyötört lélekkel lapátra tesznek.
Úgy érzed ez a vég?
Szólok hozzád elég!
Szavaim süket fülekre találnak, támasztod hátad
a közöny falának közben
utat engedve hiszed, megváltó halálnak.
Akkor sajnáld magad!
Megoldást ne is keress!
Ne merd mondani szeretted a világot,
és ártatlan gyermekeid,
kik elhagyott gondjaiddal maradnak itt
Nélküled!
Gyáva vagy!
Nézz ártatlan könnyes szemükbe rázd meg magad
akkor és lépj tovább
meglásd, akkor ismét tied a világ!

Nagy Krisztina
Pécs, 2008-02-02

Hozzászólások

marica - március 17 2008 09:47:40
Drága krisztina!
Eszméletlen erõ van a versedben!
Igen! Ezt csodálatosan írtad meg: Akinek gyermeke van az elsõsorban szülö és aleg fontosabb a gyermek!
Minden mást megelõz, meroppanhat bele önsajnálatba.!!!!!
Gratulálok remek téma remek feldolhozása a versed.
Szeretettel: marica

cookie001 - március 17 2008 10:49:28
Ez egy pofon,ami talán magához téríti azt a valakit,akinek szántad....Néha erre van szükség...

mullerildiko - március 17 2008 12:58:14
Igen ez egy életet adó pofon: Ildi

reitinger jolan - március 17 2008 13:57:21
Úgy tûnik nem vagyok egyedül ( bár nem is hittem), hasonló gondokkal.
Ütõs a versed.
Üdv.J.

Omnia29 - március 17 2008 18:01:35
egyetértek az elõttem szólókkal

szoszircsi - március 17 2008 19:34:09
[b]Kriszti...Te egy nagyon erõs-bátor...hitetadó Ember vagy...kell,hogy támaszkodjanak rád...erõt tudsz adni...és ez egy csodálatos adomány....nagyon tetszett...szeretettel [/b] szí.

iytop - március 17 2008 19:42:01
Krisztina,gyönyörü a versed,tanulhatunk belõle.

krisztina - március 17 2008 22:42:18
Nagyon köszönöm a kedvességeteket.Sajnos többnyire a verseim, az életbõl merített, valós eseményeket foglalja rímbe.Hála égnek, az illetõ, túljutott azon, hogy önzõ módon csak az õ nyugalmára gondolva, vessen véget a problémájának.Az öngyilkosságot, van aki bátorságnak tekinti, én gyávának tartom azt ki ilyent tesz.Nem gondol arra mi marad utána.Õ elmegy, és a bajok amiért elhagyja a földi létet, a szerettei nyakába zúdulnak.Meglehet, én ezt nem jól látom

Köszönöm mégegyszer:Kriszti

gondola - március 18 2008 14:29:07
Nagyon jó vers, minden benne van.
Az öngyilkosságról korábban én is úgy vélekedtem, mint Te. Aztán... mikor érintett lettem... szerettem volna megszünni végleg. Közel álltam hozzá, de szerencsére gyáva voltam. Nem volt erõm Édesanyámat és a Lányaimat magukra hagyni. Azóta azt vallom, igenis bátorság kell az élet eldobásához! Ez az élet már nem az enyém, de õk számíthatnak rám!