A világ e kis sarkában,
Ahol megfogantam én,
Néha nehezen találtam,
Magamnak egy kis fényt,
Hogy ne legyen oly kevés,
És ne legyen olyan üres,
Ez az életszerű tévedés,
Mely mindent tönkretesz,
Vártam mindig az időt,
Úgy akartam a percet,
Amely ha egyszer eljő,
Már nem bánt semmi sem,
De itt felejtett a sors,
s csak terheket zúdít rám,
Melyeket átcipelni rossz,
A terveim elhullott porán,
A világ e kis szegletén,
Oly régen születtem én,
S azóta is csak keresném,
De lassan elhagy a remény,
Minden ami itt rám várt,
Csak keserű önámítás,
Hamisan csillogó gyémánt,
Szemfényvesztő ragyogás,
Víztükürben nézem,
Ráncaimnak tengerét,
A pocsolyák erdejében,
Ahol értem sír az ég,
Sír az égbolt, az isten,
Sír az egész világ,
Nekem itt helyem nincsen,
Sehol senki nem vár,
A Világ e kis sarkába,
Soha nem tör be a fény,
Olyan rossz hogy hiába,
A semmiért jöttem el én,
Egyszer tán összefoltoz,
Valaki segít majd nekem,
S nem lesz ilyen bánatos,
Sötét hely a szívem. |
|
