|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Ó, bár visszamehetnék térben és időben,
mit nem adnék még akkor is, ha most
nem létező lehetne e betegségem,
még akkor is, ha nem tudnám,
mi az, amit máshogy kéne tennem?
Vajon rajtam múlt-e vagy miért rótta rám az ég?
Mit követtem el, hogy elért e képtelenség?
Fel kéne dolgozni... de ha bárányfelhők
fodrozódnak az égen, s a szellő tavaszt
lengedezik éppen, a bajokat fátyol takarja,
a napsugár vállam, arcom kedvesen átkarolja,
hogy van még időm - valahogy elhiszem. |
|
|
- március 20 2017 18:48:27
Nagyon szomorú eme szépséges versed! Zsuzsa |
- március 21 2017 04:56:34
Amikor valamilyen betegség gyötri az ember lelkét, testét, gyakran felvetődnek ezek a kérdések és még az is, hogy "miért pont én?"Ezt érzékelem szomorú versedből Magdika!
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Évi |
- március 21 2017 13:31:07
Kedves Magdi !
Szomorú vers aminek nincs vége mert a remény az ami éltet a jövőben
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- március 21 2017 18:05:43
Hmm... igen jó a gondolatsorod és bizony sokszor van, hogy nem látunk utat, de remény mégis él!
Vivát!
KíberFeri  |
- március 22 2017 09:15:54
Fátyol mögött élünk sajnos sokan. A kérdések garmada gyötör, de mindig van remény. Erősnek kell lenni és bízni. Mély érzésű versed megérintett. Éva |
- március 22 2017 10:52:31
Köszönöm mindnyájatoknak, kedves Zsuzsa, Évi, Tibor, Feri, Éva!
Kicsit mélyponton vagyok, a feldolgozás várat magára. Holnaputántól kis ideig nem leszek (műtét... aztán meg kezelések, ki tudja, meddig).
Köszönöm az empátiát! Puszillak benneteket! * Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 24. szombat,
Salamon napja van.
Holnap Blanka, Bianka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
