|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Ez még csupán az első sor,
És ez pedig itt, a második,
Valahogy minden versszakom,
Mindig ugyanígy kezdődik,
Ki tudja még, hogy mennyi lesz,
A terjedelem sosem eleve fix,
Pont amennyit egy egy érzés kitesz,
Annyit fogok csak arról írni,
Te sem olvashatsz annál majd többet,
De nem ejtesz azért olvasói könnyet,
Mert elhagy idő közben az ihlet,
S nem írtam még semmi jót se szépet,
Ez is az enyém, se több se kevesebb,
Egy újabb amatőr, írói darab,
Olvasd őket amíg csak lehet,
Míg belőlem valami néha kiszakad,
Ez is az enyém, olyan amilyen lehet,
Egy újabb elpocsékolt papírlapon,
Addig írtam amíg csak lehetett,
Hogy legyen amire azt mondhatom,
Ez egy vadiúj vers megosztom veled,
Remélem, hogy tetszeni fog neked,
Az utolsó sorra soha nem marad ötlet,
Ezért ér minden költemény egyszer véget. |
|
|
- március 29 2017 14:13:11
Legyen sok - szeretettel olvaslak.
Gratulálok - Szfűz |
- március 29 2017 14:44:01
Remek vers! Gratulálok! Zsuzsa |
- március 30 2017 08:28:20
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
