|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Hányszor loptuk egymás ajkáról a szót?
És hányszor leheltem rá forró csókot titokban?
Hányszor simított testemen tekinteted?
Hányszor mozdult kezed felé sután kezem?
Egymásba olvadt tekintetek,
Te kedves rokonlélek.
S, lassan búcsuznunk kell,
S tudom fáj neked is, nem mondod,
De hiányom átjárja kiürült lelked...
Múltkor ölelésre mozdult a kezed,
Mindketten belepirultunk...
Lesütött szemek...
Hányszor álmodtam, hogy egyszer magadhoz szorítasz?
Hányszor csábított a tiltott gyümölcs?
És hányszor engedtelek el magamba sírva,
Hányszor kerestem lelked titkait, mit örökre eltakartál?
S én hányszor nyíltam meg elõtted?
S mégis épp oly jól ismerlek...
Hányszor csaltam mosolyt arcodra?
Szerelmet, barátságot loptam,
ragaszkodnék, szeretném viszonozni mozdulatod,
Át akartam lépni a láthatatlan korlátot,
Mi köztünk feszül.
S lám Te megtetted...
S én voltam aki megijedt,
Önkéntelenül léptem hátra,
Hallható volt szívem dobbanása...
Nem félek, csak féltelek,
Örökre elveszítelek.
Könnyezem...
Hányszor töltöm meg, és ürítem ki, lelkünk kutjait?........... |
|
|
- március 17 2008 22:45:56
Érdekes, érdekes, majd holnap még egyszer átolvasom és kielemzem versed, ma már késõ van.
Sancho |
- március 17 2008 22:56:20
Csodálatos érett szerelmesverset írtál.
A tiltott gyümölcsbe hányan szeretnénk beleharapni, és micsoda lelki korlátok feszülnek nõ és férfi barátsága közé.
Vannak akik erkölcsösen megfutamodnak, vannak akik bevállalják a barátság elvesztésének kockázatát is, de átlépik a vékonyka ajtót, ami a barátság és szerelem között húzódik.
Egy biztos: te ezt a problémát és élethelyzetet árnyaltan, és kitûnõen mutattad meg  |
- március 18 2008 04:09:17
Nagyon szép, érzelmekkel teli verset írtál!!!
Azt hiszem, már sokunkban megfogalmazódtak ezek a kérdések! |
- március 18 2008 06:58:47
Ó kedves Szépet alkottál |
- március 18 2008 08:03:13
Jó reggelt!
Nagy odaadással vagy felé, afelé a valaki felé, aki keveset ad neked.
S én voltam aki megijedt,
Önkéntelenül léptem hátra,
Hallható volt szívem dobbanása...
Nem félek, csak féltelek,
Örökre elveszítelek.
Bár amennyire szeretnél adni, annyira félsz is tõle. A plátói dolgok gyönyörûek lehetnek, de lehetnek az élet megrontói is.
Ildikó, szépen megmutattad érzéseidet, vágyaidat, kívánalmaidat, s csak feltételezed, hogy a másik mit is szeretne, vagy nagyon hiányzik valami az életedbõl. Adj több esélyt magadnak!!
Grt. Sancho |
- március 18 2008 08:37:04
Szép, õszinte vallomás érzelmekrõl, vágyakról, szerelemrõl...
Üdv: Magdi |
- március 18 2008 10:24:37
Átérzem...és nem tudom,mi lenne jó... |
- március 18 2008 11:16:02
Jajj Ildikó!
Mint cookie, elgondolkodom...,
én sem tudom mi lenne jó...
De a versed, nagyon szépen szól |
- március 18 2008 14:38:09
Ildikó hallgass a szívedre! Légy gyermeki önmagad félelmek nélkül mint egy kisgyerek aki nem tudja mi fog fájni ha megteszi! Sodródj bele! De ismerem az érzést én is most lehet azért veszítek el valakit aki barátom lehetett volna mert átléptük anno ezt a határt, belesodródtunk. Gyönyörû szerelem volt és most csak fájdalmas emlék, és most nincs már barátság sem! Elveszítettem egy embert! |
- március 18 2008 16:16:28
Nem egyszerû kérdés, szépen megírtad! |
- március 18 2008 18:51:59
Nagyon sok kérdések, de megis van rá a válasz úgy legyen. Grat. A versed tetszik. Szeretettel:Kormi |
- március 18 2008 21:40:37
Ez az ember mindent odadott amit adhatott, nincs jogom többet kérni, még a kezét se fogtam soha, magázodunk, de õ is érzi amit én, tudom, magam vágyainál jobban szeretem, hát lemondok róla, hogy örökre õrízhessem egy életen át... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
