Mikor itt van nem is, tudjuk,
Csak úgy lazán elfogadjuk.
De amikor már nincsen velünk,
S könnyes szemekkel ébredünk,
Akkor fáj a szívünk nagyon
Hogy csak két tányér van az asztalon.
Mert a fiunk elment tõlünk,
Hátra hagyva magyar földünk,
Angliába vitte sorsa,
Egyszer majd még visszahozza.
Várunk reá, amíg élünk,
S a jóistentõl egyet kérünk,
Teljesüljön minden álma,
Legyen egy nagy kertes háza,
Benne örök boldogsága.
krisztina - március 18 2008 22:25:02
Szia
Könnyes szemmel olvastam a versed.Nagyon nehéz , de bizony bele kell törõdnünk, hogy a gyermekeink kirepülnek a házból.Tudom ez mit jelent!Megfogott a versed nagyon.
Szeretettel:Kriszti
kormi37 - március 19 2008 11:09:26
Könnyes a szemem, törölgetem,
Belenyugodni már nem tudok sohasem.
Idõ kell sok sok idõ,
Talán megoldódik ha telik az idõ.
Vissza jön ne félj. Grat. Szeretettel:Kormi Tetszik a versed.
