|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Uram, e zord, hideg estén eltûnõdtem,
- akárcsak õsök kopár hegyeknek csúcsán -
ültem, csendben, hol senki nem járt elõttem,
titkos tájakon, hol teljes az õsmagány.
Hallgattam messzirõl madár vészt rikácsolt,
láttam virág remeg a füvön sápatag,
kilépek könnyesen felhõm fátyolából,
s hajnal borzongat az opálos ég alatt.
Néztem esti mélyben látomások lengtek,
a pusztán kúsztak, mentek, léptek nesztelen,
s az éjfél állt rideg fokán szigetemnek,
s bámultam feketén háborgó tengerem.
Láttam a szörnyû Holdat, hogy száll az erdõn,
õ lett a tanum. Már azt hihettem elõbb
a teremtést én tetten értem ijesztõn,
riadt hökkenetét az öröklét elõtt. |
|
|
- március 19 2008 14:16:28
[b]Nagyon megragadott a vers hangulata...igen...ez egy nehéz állapot...
...én is szoktam magamnak-magammal....elég nehéz,de kell [/b] szí. |
- március 19 2008 15:59:48
Szóválasztásaid, képeid nagyon illenek a vers hangulatához...Az "õsmagány" állapotában az ember sokszor töpreng, rémeket lát, pedig nem is biztos, hogy nincs megoldás, lehet, hogy csak egy karnyújtásnyira... |
- március 19 2008 16:54:18
Hogy világos legyen, a vers utolsó két sora a lényeg !!!!!
Nem keressetek benne olyat, ami nincs benne.
Üdv.J. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
