Napkorong

Kriszti és Laci esküvőjén

Boldog lettem kis időre,
Elmentem egy esküvőre,
Meghívtak verset mondani,
Velük együtt ünnepelni.

A menyasszonyt rég ismerem,
Sokat beszélgetett velem
Nem rég elmúlt gyermekkorban,
Megmaradtunk barátságban.

Itt állnak Ők most már ketten,
Ez a nap felejthetetlen!
Boldogságuk szent ünnepén,
Két fiatal nagy szerelmén.

Örökkévaló pillanat!
Ezt érzik esküjük alatt!
Komolysággal így gondolják,
Megkapták Isten áldását!

Elkezdik a közös utat,
Segítsd Őket mindig Uram!
Hitük erős, jó emberek,
Élvezzék a Kegyelmedet.

Örültem, hogy ott lehettem,
Egy kis boldogságra leltem.
Rég nem járok esküvőre!
Helyette a temetőbe!

Budapest, 2017. június 8.

Hozzászólások

ElizabethSuzanne0302 - július 09 2017 18:23:17
Örülök neki hogy volt egy felejthetetlen napod, még verset is mondtál, gratulálok! Remek sorok! Szeretettel gratulálok versedhez: Zsuzsa

Tiberius - július 09 2017 20:58:19
Kedves Viola !

Az esküvők mindíg szépek,remélve egy örökké tartó szerelmet.
Örömmel olvastam szép versedet,gratulálok
Szeretettel Tibor

Szollosi David - július 09 2017 23:58:32
És milyen verset mondtál? Te választottál vagy az ifjú pár? Táncoltál is?

farkas viola - július 10 2017 03:39:27
Kedves Zsuzsa, Tibor és Dávid!

Köszönöm kedves szavaitokat, örülök, hogy meglátogattatok.
A verset a Vőlegény írta - MA MÁR FÉRJ - még két évvel ezelőtt, ÖRÖKKÉVALÓ PILLANAT CÍMMEL, akkor még egyetemisták voltak. Egyébként a Polgármester adta össze Őket, aki tanította a kislányt a Pál Apostol Iskolában.
Nagyon szép, két oldalas vers, igaz szeretettel telítve, amely reményt ad arra, hogy örökké együtt lesznek.
Esküvő után, ajándék átadás után, nem mentem be az állófogadásra, mert nagyon egyedül éreztem magam a sok, egymást ismerő, összetartozó vendégsereg között. Simán eltűntem.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola