|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Vad vágyak vándora voltál,
bár kalandot kalandra halmoztál,
mégis magadra maradtál.
Elillant évek hegyéről
szomorúságot szüretelőn,
hörpölöd életed borát,
kiürült, vágd földhöz a poharát!
Koccintsuk az elmúlásra,
alvilági lakomára!
Testünket föld vagy tűz marja széjjel,
sötét, csillagtalan éjjel,
lelkünket fogadja kéjjel,
ne essen sohasem széjjel,
szférák zenéje dalolja,
angyalok öle karolja,
szelíd szépségek gyönyöre
ringassa örökre.
Feledd a földi életet,
a halál megtisztítja lelkedet!
|
|
|
- augusztus 01 2017 09:59:32
Monumentális erővel hatott rám ez a versed drága Sarolta! Benne van a küzdelem, a félelem, de az élni akarás ösztöne is, de avégén a megtorpanás, a dilemma, hogy mégis csak jobb (lenne) a halál karjaiban?
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi |
- augusztus 01 2017 18:00:53
Kedves Sarolta, nagyon ügyesen leírtad, hogy mi vár ránk és minden stressz nélkül, úgymond vidáman, vájunk a halált. Koccintsunk hát az elmúlásra!
Szeretettel olvastam remek versed. Gratulálok.
Margit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 25. vasárnap,
Blanka, Bianka napja van.
Holnap Dömötör napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
