Kinézek az ablakon...
belemarkolok a sötétbe...
szemembõl gyorsan kilopózik a Hold
hisz' az éjszaka okádja alakod !
Elsápad sóhajod ,
szemhéjam alatt
arcod fürdik a tóban ,
fények törnek szét rikoltva
s az utakra csillámló jég terül...
Emlékeim lázban égnek ,
ahogy jóságod beömlik az ablakon
- de
szívem csuprai szétroppannak
hisz' lelkemen fájdalom horgonyoz...
- lefekszem
elmém veled alszik a mélyben ,
ám rózsáim színe
meleget lehel rád a föld alatt ,
hogy ne törjenek el a nappalok
a holnapok...
nap mint nap !
Babian - március 22 2008 07:08:13
Szoszircsi Drága! Ma megint remekeltél.Gyönyörü árnyalattal írtad meg a Benned lévõ fájdalmat és a kivezetõ utat ebbõl a fájdalomból. Szerettel Babian
reitinger jolan - március 22 2008 07:12:51
Te kinézel, én betekintek ide, olvasom fájdalmadat, mi volt, vagy lett, vagy maradt ? Törölhetetlen emlék, kívánnád nem menj még.
Üdv.J.
Sancho - március 22 2008 08:25:48
szosz!
Remekül formálod sorba gondolataidat, nagyon tetszik.
"szívem csuprai szétroppannak", mese szép gondolat, vajon mi lehetett bennük? És a vége gyönyörû. Grt. Sancho
sziszifusz - március 22 2008 10:18:49
Édes Barátom! Köszönöm neked, hogy verseden átevezve elémvarázsolódott az én édesapám is.
Ettõl is értékesek az írásaid, hogy egyetemes érzéseket közvetít saját fájdalmadon keresztül.
gondola - március 22 2008 18:27:13
Kedves Szi! Bolondleánnyal egyetértek! Csodás képeket tettél megint elénk! Árad belõled e különleges "szójáték".
sziszifusz - március 22 2008 20:13:37
Most újra visszajöttem egy kicsit.
Szókincsed kiapadhatatlan.
Magdileona - március 22 2008 22:24:00
A tõled megszokott színvonalat kaptuk! Gratulálok!
Sancho
Gratulálok!
