Debreczeni Zsolt: Az igazság órája
Igazság órája, közel vagy, jól tudom!
fényedben szikra, s láng, és elhagyatott álom.
Tisztaság és jóság, minden kincsnek árja,
szívem rejtekét most, nyomban beborítja.
Ott lesz majd, ott minden, igazság és béke,
lelkek jósága, a szívek rejtekébe.
Hűséges gondolat, ki nem alvó remény,
rózsák ragyogása, a világ legvégén.
Csillogás, ragyogás, fényár úszik felém,
gyönyörű szépségem, légy ma éjjel enyém.
Smaragd kincseidet, ne szórjad szerteszét,
hanem őrizd meg most, a szíved legmélyén.
Gyöngyöket, mik ragyognak, abban a titokban,
amelyet te kaptál, egy angyaltól álmodban.
Repített, tündérek hatalmas várába,
te meg onnan néztél, a hatalmas világra.
Színeket láthattál, és sok gyertya fényét,
rigók és pacsirták, vidám nevetését.
Kristályoknak fényes, csendes ragyogását,
álmaink csillogó, megvalósulását!
Jöttek is most sokan, a csodálatos lányok,
szőkék, barnák, feketék, egyet kiválasztok!
Ő legyen majd nekem, az igaz hűség fénye,
aki engem szeret, s nem hagy el örökre! |
|
