Én a te fáklyád vagyok, fény mely vezényel!
Kezedben hordod az életet,és csak megyek szerényen.
Selymes ajkadat világitom s nézem
Végtelen táncolás, reszket minden részem.
Tusakodok lánggal, olvasztanám véred
Szívedbe szökjön, nõjön reménységem.
Harmatos a bõröd cseppekben virít
Eltaszítod magadtól, a fáklya sugarait.
Sötétséget bont, utat nyújt neki
Reszketõ lánggal biztonságot érezteti.
Szoritó ujjakkal ragaszkodik hozzám
Nem engedne másnak, szeretem:vagy nem bízik bennem talán?
Közeledünk véghez világost már látjuk
Fáklyának lángját most már elolthatjuk.
És maradok út mutató világomban gyönygyszem
Még te elfelejted ki voltam, és miért jöttem.
reitinger jolan - március 25 2008 10:17:24
Fáklyádat sose olts ki, legyen a fény mi utadon kisér, hisz ha valaki keres hogyan találna rád ebben az õssötétségben
Üdv.J.
Maryam - március 25 2008 18:15:14
Nagyon szép. Mindenkinek szüksége van egy fáklyára, amely utat mutat a sötétségben.
Maryam
gondola - március 26 2008 14:02:07
Kedves Iytop!
Ez nagyon jó lett! Szépen szõtted a szavakat!
