|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
A kegyetlen, szívtelen idõt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.
Az idõ súlyos, berozsdásodott kerekét, visszapörgetném,
Hogy újra itt legyél, akkor világ hazug dolgait mesélhetném.
Hazudnám neked a világ dolgait, hogy soha semmitõl se félj,
Hogy bátran, s büszkén nézhess elõre, mint a madár, szabadon élj.
Hiszen mindent szabad, hogyha szeretünk valakit, úgy igazán,
Tudom már, nem szabadott volna így felfognom, ennyire lazán.
De hogyha szeretünk, sok dolog alól felmentést ad a világ!
A nem várt, téged egyedül játszva bánthatott, nem nyílhat már a virág.
A hömpölygõ, könyörtelen idõt visszatartanám, ne fodrozódjon tovább,
Jó lenne újra az együttlét, jobban vigyáznék rád, ezt már tudom legalább.
Hiszen, hogyha valakit szeretünk, mindent lehet, a világ, mentességet biztosít,
Bizony, most már jól tudom, megtanultam. Minden szó, tett, szívre sebet hasít.
De egyedül, kinek is mondhatnám el? Parthomokba írni mégis csak kár,
Elfújná, messze vinné homokszemeket a szél, elmosná írásom a hullámzó ár.
A kegyetlen, szívtelen idõt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám. |
|
|
- március 26 2008 15:44:32
Szép ez az üzenet fater!
Itt megtalálhatja, Parthomok nem is kell! |
- április 12 2008 11:24:22
Nagyon tetszenek a verseid, én is örülök, hogy olvashatom õket!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
