|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Úgy gondoltam, csak leírok pár elcsépelt ötletet,
De ha nem vigyázok eltemet, még a végén vers lehet,
Mégis, ha én nem választhatok egyszerűen végzetet,
A végzet mért szemelhet ily könnyedén ki engemet?,
Hisz velem a költészet útja minduntalan révbe ér,
A fejem rímeket néha már-már kilószámra mér,
Pedig közel s távol mindet örök időkre eltaszítanám,
Belül mégsem hagy nyugodni ez a gondolathurrikán,
Rám talál néha már minden átkozott utcasarkon,
Az ágyban, a téren, a parkban ücsörögve egy padon,
Pedig mindig esküdöztem, magamat nem hagyom,
Mégis kiirthatatlan mint jó termőtalajból a gyom,
Ráadásul annyit sem mond pardon, jön ha nem akarom,
Feltűnik és túlbonyolítja minden egyes mondatom,
Hiába ha közel s távol mindet végleg elpusztítanám,
Amíg ilyen sok van belőlük, és burjánzik tucatszám.
Kiírhatatlan, mint pennából az éj-fekete tinta,
Hisz az ember újból s újra belemártogatja,
Nyomot hagyván elmén, papíron s szíveken,
Sosem őrzött, végtelenségig hajszolt kincseken,
A szó mi, szeretet, háború, béke és forradalom,
Nem ülhet örökké néma, sosem szólott ajkakon,
Lejegyzek hát minden egyes elcsépelt ötletet,
Hátha még a végén vigyázni se kell, s vers lehet. |
|
|
- február 13 2018 14:58:55
Örülök, hogy látlak - kerestelek
Gratulálok elgondolkodtató versedhez. Szeretettel - Szomorúfűz |
- február 14 2018 03:26:51
Köszi  |
- február 15 2018 07:52:51
Hihi! Helyes! Tetszik. |
- február 19 2018 10:50:37
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
