Mezõk, virágok
Gyulabátyám nagyérdemû
Sok kis ember
Nagy az élet sok a hûhó
Megállva egy percre elvesznénk
A rohanó világ, mint megannyi gyémánt
Csiszolatlan nem látja a csodát
Ami körülvesz
Csoda?
Á az már nincs!
Mondja a hitetlen
És persze az, aki már
Nem kér többet ebbõl a világból
De!
Mit ér az élet, ha nincs kihívás?
Gyötrelmek?
Á azt kíván az ember legkevésbé
De mégis mégis kap
Nem tehet ellene!
Nem!
De tehet másokkal jót, szépet, maradandót
Lásd!
Nyisd ki a szemed
Hisz élsz, látsz, remélsz
Vagy mégsem?
Feladtad vágyaid álmaid?
Nem, nem lehet!
Nincs, nincs olyan, amit
Nem lehet
Hisz akkor már nem élet az élet
Vagy neked az?
Kétlem de, próbáld meg
Ne azt keresd mi jó neked
Hanem azt hogy mi jó másnak, másoknak
Hisz nem kapsz semmit
Tudod jól, de ha mégis
Viszonyozd úgy hogy érjen is
Ha nem sokad de legalább annyit hogy:
A szívedben szívében nyomot haggyon!
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
