|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
A hajnal kint talált a parkban,
hol magányosan, egyedül jártam.
A telihold is elhagyott már,
úgy fáztam, céltalanul bolyongtam.
Már az árnyék sem kísért tovább,
csak az a kósza szél karolt, ölelt!
Fülembe pánsíp fújt dallamot,
simogatta a lelkem, csilingelt.
Aztán a hang tovaszállt messze -
kerestelek, tovább kutattalak.
Esőben, szélvészben, míg zörgő
levéllel a sóhajok suhantak.
Velem zokogott szürke felhő,
és könnyeimet tépte arcomon.
Átkeltem zuhatagon, havas,
vad ormokon, csipkés patakokon.
Búgó hangon szólítottalak,
hogy rám találj, karodba zárj végre.
A fák színes levelei közt
emelkedett fel a nap az égre.
Mint áttört a fák közt egy sugár,
egy ében árny körvonalazódott.
Egyszer csak te előttem álltál,
és tekintetünk összefonódott.
Körülöttünk megszűnt a világ,
csak te voltál, s én a rét közepén.
Úgy öleltél, mint inda a fát,
csókkal kutattuk egymás rejtekét.
Együtt repültünk a felhőkkel,
reszkettünk, szédültünk, forgott a világ.
Forró szívünk vadul kalapált,
köröttünk kinyílt a rózsavirág. |
|
|
- április 05 2018 00:58:20
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép versed szívvel, szeretettel olvastam.
Szívből gratulálok! 
Margit |
- április 05 2018 16:33:04
EliSu kedves, jó volt olvasni a művedet, köszönöm az élményt!
Szeretettel olvastalak és vivát!
KíberFeri |
- április 06 2018 09:46:30
Kedves Margit és Feri! Hálás vagyok, hogy olvastátok a versem. Köszönöm a pozitív véleményeiteket! Szép napot kívánok: Zsuzsa |
- április 06 2018 12:59:59
Szép - gratulálok szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
