Csillogó gyémántok, szépen ragyogjatok,
Bársonyos lelkemet fényesre váltsátok.
Csiszoljatok bennem, szerelmes tűz-lángot,
hófehér csillogás, most halk nyugalmat hozott.
Szólt az angyal hozzám, én vagyok gyémántod,
amely a szívedben, olyan tisztán ragyog!
Mint a napsugárnak, ezredik csillámja,
amely a szememben, könycseppé változna!
Ha egyszer hajnalban, a drágaköved lennék,
alkonyatkor pedig, mindig hozzád bújnék,
akkor majd megszólalsz, halkan, szerelmesen,
hogy te vagy a gyémántom, és tőled szép a lelkem!!!
