Debreczeni Zsolt: Csoda, augusztus éjjel...
Csoda, augusztus éjjel, és minden olyan szép,
mint hamvadó gyertyaláng, mely szétszorja, lassan szűnő fényét!
Rám szorjad, kicsi fény, minden tüzed színét,
hogy lelkem, mely most tiszta, a ragyogástól ég!
Minden békés-meghitt, forró nyári estén,
színpompa, rózsafák, és egy halvány remény,
mely nem alszik ki úgy, mint a hamvadó gyertyaláng,
és szíved legmélyén is, óvja az éjszakát.
Megvéd minden rossztól, ezer színnel támad,
Holdsugár-hajnalpír, mindkettőt megláttad!
Szemed fényében, most ezer csillag ragyog,
Augusztus éjszakán, örök béke van ott!
Ahol a csendnek is, millió kis fénye,
ráragyog arcodra, és üzeni, megérte!
Megvárni a hajnalt, mely hamarosan jön,
Holdvilág - éjszakán, csak a Nap nincs fönn.
Keresi kincseit, a hajnalt és a fényt,
de csodát nem hozott, csak a tiszta lelkét!
Mely ezerszer többet ér, mint szívedben száz csillag,
eljött már az új nap, és új reményre hívtak.... |
|
