Szabadon lélegzek és a hangokat figyelem
ellazultam nincs fájdalom csak végtelen türelem
azt mondják nincs baj csak várjak
ne rohanjak elõre csak éljek a mának
emeljem magamat újra az égbe
vagy merüljek alá a sötétségbe
érezzem arcomon a szél dalát
csak élvezzem az élet illatát
van még hátra közösen töltött idõ
amit úgy vágyok még egyszer az is eljõ
csak ne menjek elébe a tájnak
örüljek annak ami rám ma várhat
s ha távolról is de figyelem
hogy nálad is van még rejtett érzelem
közös utazás ad utunknak reményt
mire Te kértél s újra beloptad szívembe a fényt
lehet az egész csalfa érzés, illúzió
becsapni magamat a remény ajándékával mégis olyan jó
jó hinni abban mire vágytam
kitolni a végét hagyd, hogy ezt kívánjam
