|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Süvít a szél, az őszi szél,
Reszket, hullik, a sok levél,
Hideg a csend, alszik a szó,
Halkan pihen, a búcsúzó.
Otthonod, már virág, könnyek
Átadtunk, a fagyos rögnek,
Féltő karom, már át nem ölel,
Hold-sugár vitt, messze tőlem.
Hópelyhet sírt az ősz érted,
Most gyertya fénye ébred,
Fejet hajt a néma fájdalom,
Nem maradt, csak a sírhalom.
Hideg kő, zord éjszakákba,
Deres emlékbe bezárva,
El nem múlik a fájdalom,
Emléked él, s én hordozom.
Harangzúgás, vasárnapon,
Fájó sebet tép fel-, hagyom,
Visszahozni, már nem lehet,
Csak, emlékezni, csendesen.
Szívszorongva meg-megállni,
Mosolyodat újra látni,
Krizantémba, gyertyalángba,
Igaz hitű, szép imákba. |
|
|
- november 02 2018 19:03:01
Szép megemlékezés, a sebek gyakran felszakadnak, a fájdalom örök.
Szeretettel: Vali. |
- november 04 2018 06:04:56
Nagyon szép megemlékezés. Gratulálok versedhez. szinci |
- november 04 2018 15:02:41
Gizike! Az életünk mint egy mese, egyszer volt és a elmenőknek békesség. Nagyon szép, méltó versed szeretettel olvastam. Éva |
- november 04 2018 19:22:54
Kedves Gizi!
Megható, az ünnephez méltó szép emlékezésed szeretettel olvastam!
Margit |
- november 06 2018 06:24:29
Megható és szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 08. péntek,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
