|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Már nem fogod a kezem, mint régen.
Már nem engem látsz, ha rám nézel.
Fájó az érzés ahogy nő köztünk az űr.
Mint egy nehéz kavics, mi a vízbe merül.
Másfelé visz az út, amin most állunk.
Nehéz hinni, hogy még egymásra találunk.
A sok közös emlék sem tart már össze.
Kopott filmszalagként forog körbe-körbe.
Lassan elbúcsúzunk, így lesz tán a legjobb.
Sebzett szívünk földön hever, mint törött szilánkok.
Bezárul a függöny közös életünk színpadán.
Már nincs több premier, sem visszatapsolás.
|
|
|
- november 21 2018 20:05:31
Fájó érzések, a szakítás, elválás mindig fáj, az emlékek megmaradnak, az együtt töltött évek nem múlnak el nyomtalanul.
Szeretettel: Vali.  |
- november 21 2018 20:35:33
Egy szerelem vége, nagyon szépen, költőien versbe, rímbe szedve. Szép emléket állítottál, nagyon szépen, finoman megfogalmazva --
... fájó az érzés, ahogy nő köztünk az űr, mint egy nehéz kavics, mi a vízbe merül ... Nekem nagyon tetszik a vers, gratulálok - üdvözlettel- Anna --   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
