|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egy magányos vándor
Baktat át a sivatagon,
Felette izzik a nap, és
A homok a talpa alatt.
Néha fáradtan megáll,
Jó lenne pihenni már.
Az út hosszú és nehéz.
S a város, messze még.
Testét, szinte égeti a nap.
Homok ropog a fogai alatt.
Amerre a szeme csak néz,
Elõtte vibrál a messzeség.
Aztán hirtelen, egy álom:
Egy város tornya tûnik fel
Elõtte, valahol távol,
a messzi látóhatáron.
A pálmafák is látszanak,
És az úton teve ballag.
Az emberek sétálnak,
Friss vizû kutak csobognak.
S amire órák múlva odaér,
Már semmi-semmi sincs ott.
a vén természet csak játszott.
Mutatott egy szép délibábot. |
|
|
- április 02 2008 11:02:39
Kedves Zsuzsu!
Szépen leírtad a sivatagi körülményeket, nemhiába, Te jártál olyan helyen,és még jobban át tudod élni az ehhez hasonló pillanatokat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 02 2008 12:42:22
Szépen átjött a sivatagi élet hangulata... |
- április 02 2008 16:13:36
Zsuzsu! Már vittél egyszer sivatagba, többször erdõbe, hímes rétekre, szép tájakra, és mindig szívesen megyek, mert nemcsak a fotót mutatod meg, hanem a valódi hangulatot. csak be kell csuknom a szemem! Jaj, akkor meg hogy olvaslak! |
- április 02 2008 16:19:30
[b]...igen Zsuzsu...mindíg van egy különös hangulata a verseidnek és prózáidnak...és ezt nem csak a helyek adják...a színeket te láttatod !
szeretettel [/b]
szí. |
- április 02 2008 21:05:49
Naagyon szép versed született tõled. Grat. Tetszik. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 08. szerda,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
