|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Verőfényben tündökölt a szívem,
hiszen láttam a világot rózsaszínben.
Sose gondoltam, hogy elveszítem,
ó, ha tudtam volna, lelkem felkészítem.
Árnyék vetült bársonyos szívemre,
hevesen kalimpált tam- tatam, ütemre.
Földemen a porszemet szemezte,
de lám elszállt egy arany röggel nevetve.
Nézd! Rám tiport, hamis volt mosolya:
Hallod? Értem suttog a kövér pocsolya.
Amíg neki brokát a nyoszolya,
engem meg csalogat ködben a kopolya.
|
|
|
- január 27 2019 12:22:17
Kedves Zsuzsa !
Jó volt olvasni szép versedet
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- január 27 2019 13:57:15
EliSu kedves! Hmm... Jó és érdekes a gondolatsorod, szeretettel olvastalak!
Vivát!
KíberFeri  |
- január 27 2019 20:56:59
Szépen megfogalmaztad azt a fájó érzést, amiről nem is olyan könnyű beszélni, azonosulni tudtam vele.
Szeretettel: Vali.  |
- január 28 2019 21:10:24
Kedves Zsuzsa, elveszíteni valakit fájni tud nagyon!
Szeretettel, átérzéssel olvastam versed!
Szívből gratulálok!
Margit |
- január 28 2019 21:25:49
Kedves Tibor! Köszönöm szépen
Kedves Feri! Köszönöm szépen kedves szavaid!
Kedves Vali! De jó! Ennek örülök
Kedves Margit! Nagyon szépen köszönöm! Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
