Napkorong

Ábel manó
(unokámnak)

Elcsendesül a Föld, Álomország várja őt.
Ásítva ölti fel csillagszőtt palástját,
míg búcsút int az ég alján lebukó
narancsbíbor horizont kései útján.

Megpihen a lét, szuszog a sötétség
s az éjben kigyullad egy-egy lámpafény.
Álom manó csillagport hint ablak rácsain
bűbájt fúj egy gyermekre, s közben rákacsint.

Kis herceg pillája egyre nehezebb
pihegése jelzi – mélyen szendereg.
Álomország kapuja szélesre tárva
ki itt átlép szeretet, vidámság várja!

Szikrázó fehérség borítja a tájat
hercegből manó lesz, így teljesül vágya.
Zöld ruha, zöld sipka piros pompon rajta
varázslatos erővel bír, ha azt megcsavarja!

Pöfékelő Thomas mozdony ezüstfüstje száll fel,
míg ásító hegyek gyomra sorra nyeli el.
Kis tisztáson szilaj patak végeérhetetlen,
odébb kacagó óriások fűben heverésznek.

Tücsök koma hegedűjét hangolja éppen,
sünpapa almával hátán iszkol kicsinyéhez.
Harkály úrfi odút farag kész is egykettőre,
hajladozó pipacsmezőn lepkék kergetőznek.

Ábel manó ámul-bámul: „Ennyi szépség nincsen!”
mozdony kürtje tülköl négyet – itt az ország vége.
Leveti zöld ruhácskáját holdvilág fényében,
s kis hercegként ébredezik álmot feledvén el.

/2019.02.02./

Hozzászólások

gondola - február 03 2019 20:50:26
Szia Ica!
Köszönöm hozzászólásod! Nyolc hónapos Ábel unokámról kaptam karácsonyi fotókat, s az egyiken zöld ruhában, zöld sipkában rajta piros pompon hófehér takarón csillag füzérrel - édes kis manó rajta, ez a kép ihlette ezt a kis mese-verset.