|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Polcok mélyén félretéve állt egy üres váza,
Hogy majd egyszer megtalálják, ez volt leghőbb vágya.
Szeretne ő is odaállni az asztal közepére,
S mosolyogni naphosszat, még gondja se lenne.
Egyszer aztán leporolják, s vizet tesznek bele,
Hogy illatozó szép virágokkal rakhassák tele.
Határtalan boldogsággal áll most a váza,
Ékes díszeit a világnak büszkén mutogatja.
De telnek ám a napok s a negyedik hajnalra
Kopni kezd a virágok mézédes illata.
Hullani kezd szirmuk, mint lágy esőcseppek,
A váza búslakodik s hullajt néhány könnyet.
"Ne halj meg kisvirág, maradj itt velem,
Ha itthagysz, nélküled üres lesz életem."
De a virág elszárad, nincs már mit tenni,
Minden ékes szirmát a váza lába elé ejti.
Szomorú a váza, hisz tudja mi lesz sorsa,
Visszakerül az elfelejtett poros sarokba.
Azért örült is, hogy pár napig boldog lehetett,
Majd meghasadt a szíve s a váza elrepedt.
|
|
|
- április 05 2019 18:59:59
Érdekes áttétel ,nem nehéz követni,jól megírt vers gratulalok John |
- április 09 2019 16:56:46
Nagyon klassz lett, ügyes munka!
Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok!
KíberFeri  |
- április 14 2019 18:12:52
Köszönöm kedves szavaitokat  |
- december 05 2020 18:12:41
Szép és szomorú mese!
Örömmel olvastam!
Köszönöm!
Szeretettel: Béla |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 12. kedd,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
