|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Őszi vers tél utóján
Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Nem veszett el, ami elveszett!
Messzi voltál, s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
Mennyi óra, mennyi könnyű perc.
Olyan messzi voltál, mint a szél,
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt: közel.
Este lett. És közel a közel.
Nem igaz, hogy voltam egyedül.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Zivatarokban is elkísért.
Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Írta: Lukács László 1906- 1944
Herbstgedicht am Ende des Winters
Es ist Herbst und grau sind die Vögel.
Woherum fliegen jetzt die Vögel?
Vielleicht suchen, was ist verloren?
Nicht verloren, was ist verloren.
Nicht verloren, was ist verloren!
Bist weit weg, trotzdem nicht verloren.
Wie viel Jahr wegflog wie Minuten,
wie viel Stunde, ‘d wie viel‘ Minuten.
Bist so weit gewesen, wie der Wind,
bläst er mild, und dann wieder geschwind.
Morgen war noch so weit: die Nähe.
Es ist Abend. ‘d nah ist die Nähe.
Es ist nicht wahr, dass ich einsam war.
Es war nie, dass ich ganz einsam war.
Ein Auge hatte mich begleitet.
Auch im Gewitter hat mich begleitet.
Es ist Herbst und grau sind die Vögel.
Woherum fliegen jetzt die Vögel?
Vielleicht suchen, was ist verloren?
Nicht verloren, was ist verloren.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- április 09 2019 06:38:48
Remek versedet szívvel olvastam, szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
