Fehér az ég, nincs többé sötétség,
a mennynek kapujába, beragyog a fény.
Tiszta szíved himnusza, sugározza szét,
szeretet van köztünk, őszinte békesség.
Lelkünk, mely szárnyal, ezer völgyön át,
kitisztult szellemünk, most csak téged várt!
Drága Jézus, erős Úr, csodálatos Isten,
hófehér az ég, ott ahol, gonoszság már nincsen.
Könnyű szellő repíti, a dalolászó fecskét,
lelkem tovalöki, álmaim reményét!
A fehér eget nem látja, a hajnali sötétség,
kinyilt a virágban, minden ami szép.
Gyönyörű alkonyon, szentjánosbogarak,
adják a tisztulást, a hófehér mennyboltnak!
Kezemben az erő, sose lankad el,
"ma csak álmodom arról" hogy gyönyörű leszel.
Csodaszép ruhádban, tündökölhetsz még,
ahogy a mennyekben, hófehér az ég.
Szerelmed nem veszted, el nem engedheted,
mert vérvörös rózsádban, kitisztul a lelked.
Parányi az ég, csodálatosképp,
zöldellő mezőkön, nem ragyoghat még,
Ezerszín az ibolya, mely lelked hóvirágja,
sosem hervad el, szíved tulipánja.
Megannyi fehérség, kékség, ezüst hold,
szürke ájszakában, minden velem volt,
Bús harmat és felhő, és ködös nyári nap,
lelkem ezer színnel csak neked ragyoghat.
Vidám, tiszta, nyugodt, hatalmas szeretet,
narancsárga naplemente, zöldellú kikelet!
Ti sem láthattatok, még sosem olyan szépet,
mint szívárványban pompázni, a Hófehér KÉK Eget!
