A boldogság madara rámtalált.
Te is hallod az énekét, dalát?
Virágzik az élet, vége a csendnek,
még a felhõk is táncolnak, örülnek.
Vidám nevetést hallani felõlük,
örömkönnyek hullanak belõlük.
Dalol az én lelkem is hallod a
muzsikát?
S átlépem a gyönyörök kapuját.
Elégek, mint Fõnix, hogy
újraszülessek,
csak ölelj szorosan, ne fájjanak
a percek.
Nem szabadulhatsz most már,
ha itt a vég,
hisz ez egy örökre szóló kötelék.
kormi37 - április 07 2008 11:36:21
Nagyon szép a versed gyönyörû. Ez így is maradjon. Grat. Szeretettel:Kormi
cookie001 - április 07 2008 11:36:54
Gratulálok Neked!...az örömödhöz is,a versedhez is.
...most mindenkit a szívedre ölelnél,ugye?...de jó is ez!
Torma Zsuzsanna - április 07 2008 12:13:04
Kedves Taygeta!
Szép volt!
A boldogság madara legyen mindig Veled,
az élet nehéz percei ne fájjanak Neked,
Légy boldog addig, míg nem jõ a vég,
ne oldójon szét az erõs kötelék!
Üdv. Troma Zsuzsanna
Taygeta - április 07 2008 12:24:02
Köszönöm mindannyiótoknak, igazad van cookie001 mindenkit ölelek Szok szeretettel Tay
Crysty - április 07 2008 13:08:27
Igen kötelék.. meglátod, mennyire..
Ariadne - április 07 2008 18:46:37
Versed is olyan, mint egy boldog muzsika
Kívánom Taygeta: ne legyen vége soha...
