Húzzuk össze függönyét a Napnak,
kössünk masnit az ígéretekre,
díszben álljanak elénk majd sorra,
ha fény vetõdik az emlékekre.
Nézd, itt a kezem, mit kezed
féltõ melegébe vont,
lásd, itt a szemem, mit szemed
bársonysugarával körbefont...
s ha majd az új nap rózsabíbor
leplén betekint a szívbe,
elhúzzuk a függönyt, s legyen,
mi bennünket apró díszeivel,
vidám örömeivel
újra meghív
az élet ünnepére.
denes - április 07 2008 13:42:28
Ez szép volt Magdileona és jó képet találtál hozzá. Ügyi vagy!
szoszircsi - április 07 2008 14:39:09
[b]Óhh Magdi...szeretek ebben a varázslatban újra-újra megfürödni...az a végtelen nyugalom és jóság...az a remény és bizakodás ami belõled árad...egészen kivételes...
...azt hiszem Neked " csak" nyugvópontjaid vannak...és ez stabillá teszi az érzéseidet...az egész személyiségedet...
Gyönyörû a versed....ismét...
Sok-sok szeretettel[/b]
szí.
Magdileona - április 07 2008 15:27:47
Köszönöm szépen nektek. Ez egy tegnapi versem, itt publikál elõször, emiatt is örülök hsz-aitoknak.
Ircsike, néha szinte tükröt adsz az ember élete elé... csodálom ezt a tulajdonságodat (is).
Sancho - április 07 2008 21:21:03
Gyönyörû!!
Grt. Sancho
reitinger jolan - április 08 2008 08:31:20
Szép képekkel, színekkel festettél.
Üdv.J.
[/b]
